A belföldi kiküldetésre vonatkozó adózási szabályok általában a külföldi kiküldetésre is érvényesek. Lényeges eltérés azonban az, hogy nem csak az Szja tv. rendelkezéseit, hanem a kettős adózást elkerülő vonatkozó egyezmények szabályait is figyelembe kell venni az adókötelezettség megállapításához.
Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy munkaviszonyból származó bére, fizetése, vagy más hasonló jellegű díjazása csak az adott, a magánszemély illetősége szerinti államban adóztatható, kivéve, ha a munkavégzés a Szerződő Államban folyik. A munkavégzés állama = forrásállam általi adózás feltétele, hogy a bérek és a fizetések és más hasonló díjazás az adott államban történő munkavégzésből származzon, függetlenül attól, mikor fizetik azt ki.
Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy másik Szerződő Államban végzett munkájából származó díjazás csak az elsőként említett államban (az illetőség szerinti) adóztatható meg, ha a következő 3 feltétel egyidejűleg teljesül:
1. 183 napnál hosszabb időszakot nem tölt a munkavégzés államában az év folyamán
2. a díjazást fizető nem belföldi illetőségű a munkavégzés államában
3. a díjazás költségét nem a munkáltatónak a munkavégzés államában lévő telephelye viseli
Ha bármelyik feltétel nem teljesül, akkor az az állam adóztatja a jövedelmet, ahol a munkát végzik.
A nemzetközi közlekedésben üzemeltetett tengeri hajók, légi járművek fedélzetén végzett munkáért járó díjazásra speciális szabály vonatkozik. Ezeknél és a belvízi szállításban részt vevő folyami hajók fedélzetén végzett munkáért fizetett díjazás adóztatható abban a Szerződő államban, amelyikben a vállalkozás tényleges üzletvezetése található.
Az egyezmény alapján külföldön adóztatható jövedelem esetében a munkáltatónak nem kell megállapítania és levonnia az adóelőleget, a jövedelem nem része az összevont adóalapnak, így ha a magánszemélynek nincs jövedelme Magyarországon, akkor a külföldről származó jövedelmet sem kell bevallania. De ha külföldön és Magyarországon is keletkezett adóköteles jövedelme és a külföldi munkaviszonyból származó jövedelme Magyarországon adómentes, akkor a szja bevallásban tájékoztató adatként fel kell tüntetni a külföldi munkaviszonyból származó jövedelmet.
A gazdasági munkáltató elvét alkalmazó államok esetében előállhat, hogy nem az a társaság lesz a munkáltató, akivel a magánszemély szerződést kötött, hanem az a társaság, ahol a munkáját végzi. A gazdasági munkáltató meghatározásánál elsődlegesen vizsgálják, hogy a munkavállaló tevékenysége szervesen integrálódik-e annak a vállalkozásnak a tevékenységébe, amelynél a munkát végzi. Ez a vizsgálat az integrációs teszt, amelyet elvégezve megállapítható, hogy a fogadó társaság viseli a munkavállaló munkájának eredményével járó felelősséget vagy kockázatot, majd a munkavégzés jellemzőit figyelembe véve is a fogadó társaság minősül a gazdasági értelemben vett munkáltatónak. Ekkor a magánszemély fogadó államában végzett munkából származó jövedelmét a fogadó állam megadóztathatja, még abban az esetben is, ha a fogadó államban történő munkavégzés időtartama nem haladja meg a 183 napot.
Az egyes államok szabadon dönthetnek arról, hogy alkalmazzák-e a gazdasági munkáltató megközelítést.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.